swanasa
: Élet, Halál, Élet
Kinőtted már ezt az éned. Ideje, hogy megújulj. Ints búcsút annak aminek mennie kell.
Az élet és halál körforgása olyan ritmus, amely a természet mélyéről, a létezés legősibb rétegeiből ered. Ezt a hullámzást az ember önmagában is hordozza, maga a megszületés is vég és kezdet egyben. Hasonló hullámzást élhetünk meg egy-egy ránk kondicionált én-rész levállása, vagy elengedése folyamán, egy gyermekkorban elszenvedett sérelem feloldásának eredményeként, vagy amikor végre belátjuk, hogy bizonyos dolgok felett nincs hatalmunk, és akkor is amikor elengedünk valamit/valakit, akihez érzelmileg kötődünk. Életünket átszövik az ilyen és ehhez hasonló ciklusok, melyek nem pusztán végpontok sorozatai, hanem maga az átalakulás örök folyamata. Ezekben a folyamatokban az elmúlás nem a vég, hanem egy kapu, egy átjáró mélyebb rétegeinkhez. Minden vég új kezdetet ígér, és minden kezdet egyben az ismeretlen, de megismerhető felé vezető út is. A sötétség és a nehézségek éppúgy szükségesek, mint a fény és a kényelem és a világ természetének egy új dimenziója tárul fel előttünk. Az élet, halál, élet ritmusát követve megtanulhatjuk, hogyan találjuk meg belső erőinket minden átalakulásban, hogyan fogadhatjuk el és ünnepelhetjük létezésünket. A végpontok kiindulópontokká válnak, és a belső út – az élet.. halál.. élet – egyetlen, végtelen tánccá alakul.
Hangutazásom is ebben a ritmusban bontakozik ki, vezetve a résztvevőt az elmúlás misztikus áramlatain keresztül, a belső tapasztalás rétegein át egy új, határtalan térbe. Itt felfedezhetjük önmagunkat, hogy alaktalan sötét gyökereinkből szárnyakat növesztve újra az ég felé repülhessünk.